Stop Sugar

Beszámoló egy életmódváltóknak szóló tréningről

Már egy hónap eltelt azóta, hogy pont egy brutális hét után a hétvégémet egy tréningnek szenteltem. Úgy csöppentem bele, mint Micimackó a mézes bödönbe, időm sem volt az előtte lévő napokban izgulni. Egy kis betekintés következik, hogy ti is “ott lehessetek”.

Péntek estig fel sem fogtam, hogy a megérdemelt pihenés helyett még ráhúzok két napot. Egy dolog lebegett előttem: valahogyan túl kell élnem vasárnapig. Aztán előző este erőre kaptam és baromira vártam a 160 gramm blog Nézőpontváltó tréningjét! Abszolút nem volt gond a felkelés másnap reggel, és az elindulás a Belvárosba. Az idő szép, reggeli már a hasamban, a tízóraim, és a fél ebédem becsomagolva, s az uzsonna is kimérve. Tudtam, hogy mire készüljek, hisz eleve úgy volt beharangozva, hogy 9-17 óráig mindkét hétvégi napon össze leszünk zárva. Egy dologtól tartottam nagyon: csak el ne késsek már az első napon!

Persze rohantam, mint úgy általában. És bármennyire is nem számítottam rá, hogy forgalom lesz az utakon, de volt. Meg lezárás, úttorlasz, terelés, építkezés….ja, és mint azt pár perccel később megtudtam: JOY-nap!

 

Harc az idővel, avagy ezért jöttem

Az én nagy problémám. Többek között ezért is jelentkeztem Iza kétnapos tréningjére. Nekem is van defektem, méghozzá ez. Késni nem igen szoktam, cserébe rohanok. Szinte mindig. Pörgök, mint egy beszpídezett kishörcsög a mókuskerékben. Szóval nagyon nem akartam azzal elásni magam, hogy elkések. Főleg mert Iza, a tréning vezetője erre külön megkért minket. Szerintem ez direkt volt 🙂

 

Iza, a tréner

Nem teljesen szűzként érkeztem, ugyanis egy nagy előny volt a kezemben. Már “ismertük” Izával egymást, azaz voltam nála régebben egy coaching beszélgetésen. Olyan pozitív és meghatározó volt az a mini alkalom (mini a mostani kétnaposhoz képest), hogy nem volt kérdés, ismét szeretnék az ő mentorálása alatt tanulni magamról.

Ehhez a pozitív képhez két dolog járult hozzá: egyrészről a személyisége, ami számomra oly csodás. Nyugodt, kedves, együttérző, határozott, segítőkész. Kellemes légkört teremt maga körül, jó a társaságában lenni.

A másik elég fontos dolog pedig az általa levezényelt “játékok”. Én persze játéknak hívom, pedig korántsem az. Játék, mert én mindig élvezem; és nem játék, mert komolyan elgondolkodtat, az agyunkat munkára ösztönzi, és nagyon sok mondanivalóval rendelkezik.

 

Ahol te is EGY vagy, és végre nem az EGYETLEN!

Oly annyira időben voltam megérkezésemkor, hogy egy fő kivételével utánam futottak be a többiek. Összeállt a csoport, és ott ültünk egymás mellett egy körben, egyelőre ismeretlenül.

Azzal kezdtünk, hogy Iza elmondta a szabályokat. Mert hogy itt is vannak szabályok. A legfontosabb mind közül (izé, a késésen kívül): ami ott elhangzik, az ott is marad! Szerintem ez adott mindenkinek egy jókora biztonságérzetet, amire szükség is van. Ki hamarabb, ki később, de a két nap alatt végül mindenkinek sikerült megnyílnia, és megfogalmaznia a nehézségeket; s nem mellesleg ráeszmélni az apró kis sikerekre, amikből újra és újra erőt tudunk majd gyűjteni. Persze ebben szerepet játszik az is, hogy a tréning valóban kiscsoportos.

Nagyon érdekes hétvége volt, mert bármennyire is azt hittük, mind mások vagyunk – és ez menet közben néhol be is bizonyosodott – rengeteg hasonlóság van bennünk. Gyerekkortól kezdve a mostani életünkig.

Mivel mások dolgairól nem beszélhetek – és nem is lenne illő, úgy érzem -, ezért most egy kicsit kitérek arra,hogy én személy szerint miért vettem részt a tréningen IR szempontból:

Számomra a diéta és a mozgás viszonylag könnyűnek tekinthető dolog, legalábbis már egy ideje az. Viszont folyton a fülemben cseng az endokrinológusom varázsmondata (azon kívül, hogy örökre felejtsem el a kakaós csigát :D), mikor közöltem vele, hogy nem tudom csökkenteni a stresszt. Azt válaszolta, hogy “Minden csak hozzáállás kérdése.”

Amúgy nem tudtam biztosan, jó helyen járok-e, mert a problémám tuti egyéni. Bár hamar kiderült, hogy mégsem.

 

Játékosan tanulni

Imádom, mikor feladatokat kell megoldani! És itt volt belőlük bőven; egyszerűnek tűnőek, mégis sokat agyalósak. Elgondolkodtatóak, tanulósak. Ráadásul volt olyan szituáció, ahol mindannyiunknak más eredmény jött ki és ezt utána természetesen prezentálnunk is kellett! Szuper volt érvelni, megpróbálni meggyőzni a  többieket, és meghallgatni mások gondolkodását.

Volt egy nagyon-nagyon király feladat, az egyik kedvencem! Párban kellett dolgoznunk, és az egyikünknek kellett “vezetnie” a másikat a feladat során. Én az előbbi lettem, teljesen véletlenül. A vezető fél, vagyis én kaptam egy A4-es papírt, amin három ábra volt. Ezt a másik fél nem nézhette meg. Úgy kellett a másik embernek lerajzolnia egy tök fehér papírra az általam elmondottak alapján az ábrákat (és elhelyeznie a papíron!), mintha a két papír a végén egymás fénymásolata lenne. Könnyűnek tűnik, de nagyon nem volt az. Szerencsére legalább időbeli korlát nem volt. Ennél a feladatnál a cél a hatékonyság és a leleményesség, de az út, hogy hogyan oldjuk meg, nem volt megadva. És végül kiderült: megint csak más-más eredménnyel jutottunk el a célig. Utána nem volt lehetőség a cserére, pedig kiváncsi lettem volna, hogy vizsgázok, ha engem navigálnak.

A hétvége során megszámolni se tudom mennyi feladatot csináltunk meg, és Iza kreatívkodott a segédeszközök tekintetében is: készült fura dobókockákkal, Kinder figurákkal, színes ceruzákkal és tollakkal, és még sok egyébbel.

Mi pedig rajzoltunk, írtunk, firkáltunk, mutogattunk, helyezkedtünk; volt ahol a fantáziánk került előtérbe, volt, ahol a racionalitásunk, máskor pedig a jövőnkre kellett kicsit koncentrálni.

A feladatok mellett természetesen jutott idő az egyik legfontosabb dologra is, az evésre. Végre senki nem feszengett, hogy éppen tízóraiznia kell, vagy vele szemben ebédnél mások olyat esznek, amit neki nem lehet. Izgatottan néztük végig ki mivel készült, miket eszik. Mindnyájunk nevében mondhatom, nagyon jó élmény volt a közös étkezés.

 

Két nap hatása

Gyorsan eltelt a hétvége. Ezalatt a csupán két nap alatt baromi jól összeszoktunk. Ezért örültünk mindannyian a lehetőségnek, hogy továbbra is tarthatjuk egymással a kapcsolatot, amolyan utógondozásban. Mert fontos, hogy ne csak a tréning alatt támogassuk egymást. Örültünk, örülünk mások elért sikereinek, bátorítottuk és bátorítjuk azóta is egymást. Olyan, mintha egy versenyen indulnánk, ahol a többiek a lelátóról szurkolnak nekünk. Még nekem is jól esett a biztatás, a visszajelzés.

Sőt, a tréning zárásaként kaptunk némi útravalót; tőle is és egymástól is. Ezek a gyönyörű kis névre szóló kártyák az elmúlt két napot hordozzák. Nem csak a saját történetünkét, hanem mindenkiét. Azóta minden nap előveszem, és elolvasom. Kicsit nosztalgiázom, és az ott tanultakat próbálom a gyakorlatba is átvinni. Hogy milyen sikerrel?

 

Összegzés

Egy hónap, hogy a Nézőpontváltó tréningen jártam. És én nézőpontot váltottam. A kiinduláshoz képest lenyugodtam. Nem mondom, hogy nincs még hova fejlődni, és kell is. Nem is vártam, hogy minden gondom azonnal megoldódik. De ha már Iza az én kezemet is megfogta, és lépett velem előre, ahogy a többiekkel is tette, megérte. Maximálisan így érzem.

Rájöttem, hogy a feladatok megvárnak. Ha nem 20 dolog forog egyszerre a kezem alatt, akkor is tudok hatékony lenni. Ha a reggeli felkelés nem azt jelenti, hogy fejben listázom, aznap mi mindenre kell időt szakítanom, attól még sikerülhet mindent befejeznem. Nem tudom, hogy csinálta, de határozottan jobban érzem magam. A produktívitásom nem csökkent, a mindennapi stressz viszont igen.

Mit vártam: jó hangulatot, jó feladatokat.

Mit kaptam: Sorsokat, történeteket, barátokat, remek hangulatot, csodás, IR-kompatibilis együtt étkezős hétvégét, egy kis lelki feltöltődést, sok-sok elgondolkodtató szituációt, és a csodás motiváló kártyákat.

Mit gondolok: Ha azt vesszük a JOY-napos hétvégét áldoztuk fel ezért, azt hiszem minden résztvevő nevében mondhatom, jó helyen voltunk! Rengeteg új információval és felismeréssel gazdagodtam, olyan formában, hogy azt ne érezzem tolakodónak, okoskodásnak. Imádtam a játékokat, és ahogyan azt Iza levezényelte. És örülök, hogy kicsit személyesen ő is megnyílt nekünk.

Mit mondanék, ha hezitálsz: Csak a nyári szünet után lesz a következő Nézőpontváltó tréning, de amennyiben kicsit is gondolkodsz, hogy neked való-e, vágj bele! A mostani csoportocskában is volt olyan, akinek az étkezés/ a sport/ a lelki dolgok mentek nehezebben. Vagy éppen ezek kombinációja. De itt mindenki megtalálhatta a számításait.

A következő, szeptemberi tréning részleteiről bővebben IDE KATTINTVA olvashattok!

 

 

 

 

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Köszönöm, hogy olvasol!

Szívesen veszem észrevételeidet, - itt és a Facebook oldalamon is - természetesen kulturált formában!

Írásaimba időt és energiát fektetek, ezt kérlek tartsd tiszteletben; és amennyiben ezekből átveszel, forrásmegjelölést mindenképpen írj hozzá!

Célom, hogy segítsünk egymásnak, így ha úgy érzed, van számomra valamid, amiből tanulhatok, nyugodtan jelezd!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!